Na Božie narodenie vám prinášame sviatočné zamyslenie v maďarskom jazyku od Zoltána Fóthyho, dekana v Štúrove (Nitrianska diecéza).
Idei karácsonyunk drámai körülményekkel tűzdelt. S talán éppen ezért még inkább gondolkodásra hív: életünk eredetéről, céljáról, a szeretetről. Gondolkodásunk azonban töredezett, nem egyetemes, és – mivel könnyebb liberálisnak lenni – már kiesett abból az összefüggés-rendszerből, amely megtart minket „normálisnak”. Felragyog azonban a hit mozaikja is, amely teljes képet ad, s benne gondolkodásunk biztos távlatot nyer. Az azonban már másik kérdés, mennyire tudjuk megragadni a teljességet. De hát ebben a képben az ember az előrehaladás útján jár. S mindenki más és más módon tud rá reflektálni.
Minden egyházi ünnep – s köztük karácsony is – igényes tartalmat hordoz. Jó lenne az idei évben karácsony ünnepén félretenni a díszleteket, és megpillantani a lényeg lényegét! A karácsonyi üzenetben az a kijelentés a legfontosabb, hogy az „Ige testté lett” (Jn 1,14). Az az Ige, aki kezdetben Istennél volt (mint az örök Fiú), s aki által Isten teljesen ki akarta fejezni magát a világnak. Érthetővé akarta tenni magát, s a világ színpadján testi formában kimondta Szavát (Igéjét), és odaajándékozta magát nekünk, miközben az emberré lett Üdvözítő alakja végérvényesen összefoglal és átfog mindent. Ezen az ünnepen tehát elénk ragyog a valóság lényege, amelyből mi keresztények élünk; a valóság, amelyet hiszünk. Karácsony az Egyház hagyományában csakis arról szól, hogy Isten emberré lett, mi pedig részesedünk isteni természetében (vö. 2Pt 1,4). Ő tesz minket képessé az igazi szeretetre azzal, hogy az örök Szeretet vállalta a mi sorsunkat, és belép(ett) életünkbe. S bennünket arra hív, hogy teljes szívünkből szeressük őt, testvéreinket pedig mint önmagunkat. Karácsony minden évben egy külön felhívást jelent a szeretetre: az értelmes – ajándékozó és elfogadó – szeretetre. Ebben ragadható meg az ünnep erkölcsi töltete is. Az élet forgatagában sokan megfeledkeznek arról, mi a karácsony lényege. Van fenyőfa, vannak díszek, ajándékok... Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy legyen az ünnepnek értelme, mert az adja értékét, ragyogását. Az igazi karácsony az lenne, ha semmi más se maradna a karácsonyból, csak Jézus és az ő szeretete bennünk. Az ünnep csendje képes minket bevezetni e szent valóság mélységeibe. Szívből kérem és kívánom ezt mindenkinek!
Áldott karácsonyt!
Fóthy Zoltán
párkányi plébános
PREKLAD DO SLOVENSKÉHO JAZYKA:
Stále aktuálna výzva Vianoc...
Tohtoročné Vianoce sú celkovo poznačené dramatickými okolnosťami. A práve preto nás ešte intenzívnejšie volajú k zamysleniu sa nad pôvodom a cieľom nášho života, tiež nad láskou. Naše zmýšľanie je však príliš fragmentované, nie univerzálne a – keďže je jednoduchšie byť liberálom – vypadlo z jednoty vnútorných súvislostí, ktoré nás podržia v normálnosti. Zaskvie sa nám však aj mozaika viery, ktorá nám dáva celistvý obraz a v ňom nachádza naše zmýšľanie istú perspektívu. Je pritom druhou otázkou, nakoľko dokážeme uchopiť plnosť. V tomto obraze však človek kráča cestou napredovania. A každý dokáže iným spôsobom reflektovať na vieru.
Každý cirkevný sviatok – a medzi nimi aj Vianoce – nosí náročný obsah. Bolo by dobré počas týchto Vianoc odložiť bokom dekorácie a zazrieť podstatu podstaty! Vo vianočnom posolstve je najdôležitejší výrok, že sa Slovo telom stalo (Jn 1,14). Slovo, ktoré na počiatku bolo u Boha (ako večný Syn), a skrze ktorého sa Boh chcel vyjadriť nášmu svetu. Chcel sa stať zrozumiteľným človeku, a preto na javisku sveta v telesnej forme vypovedal svoje Slovo, čím sa nám daroval, pritom zjav vteleného Spasiteľa definitívne obsiahne všetko. V túto slávnosť sa nám naozaj zaskvie podstata skutočnosti, z ktorej my, kresťania žijeme; realita, v ktorú veríme.
Vianoce v Tradícii Cirkvi hovoria o tom, že Boh sa stal človekom a my máme účasť na jeho prirodzenosti (porov. 2Pt 1,4). On nás uschopňuje na pravú lásku tým, že ako večná Láska vstupuje do nášho života. A pozýva nás na to, aby sme ho celým srdcom milovali a našich blížnych ako seba samého. Vianoce sú každý rok osobitnou výzvou k láske: k rozumnej láske – darujúcej a prijímajúcej. V tomto môžeme vnímať aj morálne posolstvo slávnosti. V živote mnohí zabúdajú na to, čo je podstatou Vianoc. Chcú mať stromček, ozdoby a dary, čaro domova ... Od tohto je však oveľa dôležitejšie, aby sviatok mal pre nás zmysel, lebo to mu daruje hodnotu a žiaru. Opravdivé Vianoce by boli vtedy, keby nám nič z Vianoc neostalo, iba Ježiš a jeho láska v nás. Ticho slávnosti nás môže voviesť do hĺbok tejto svätej skutočnosti. Zo srdca to vyprosujem a prajem každému človeku dobrej vôle.
Požehnané Vianoce!
Zoltán Fóthy
farár v Štúrove